Szabolcs Néptáncegyüttes - Nyíregyháza

|

A táncegyüttes története

Hogy is kezdődött...

1957 őszén az akkori 113. sz. Helyipari Iskola tanulóiból egy tánccsoport alakult az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Ház akkor Gábor Áron igazgatósága alatt működő Bethlen Gábor utcai kis klubtermében. A csoport vezetője az ipari iskolához akkor friss diplomával került tanára, Dalanics György volt.

Gyurka bácsi anno így emlékezett erre az időszakra:

„1949-ben lettem a nyíregyházi Vasvári Gimnáziumban a gimnázium tánccsoportjának a tagja. Érettségi után Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem-magyar szakra nyertem felvételt. A tánc szeretetét itt sem felejtettem el és az egyetem tánccsoportjában valamint Debreceni Népi együttesben is táncoltam. Amikor 1957-ben Nyíregyházára kerültem, a 113-as Helyipari Szakmunkásképző Intézetben itt megalakítottam egy tánccsoportot asztalos, kőműves, fodrász ipari tanulókból. Azután elvégeztem a Népművelési Intézet 3 éves népi együttes vezetői tanfolyamát, ahol rendezést, néptánc oktatást és koreográfiákat tanultunk.”

Tevékenységének eredményeként az ipari tanulókból szervezett csoport munkája a megalakulás után egyenletesen fejlődött. Több támogató és a fenntartó segítségével lényegesen jobb anyagi körülmények között, egyre gazdagodó jelmeztárral, s az országos igényeket is kielégítő néptánc-repertoárral kezdett rendelkezni a csoport. A fordulópont ez után következett be. Mert a tánccsoport 1964-ig csak alapfokon tevékenykedett, de 1964-re a kitartó, szorgalmas munka eredményeként együttessé nőtte ki magát. Ekkor vették fel „Szabolcs” Táncegyüttes nevet. Működtetője és fenntartója az Szakszervezet Megyei Tanácsa Móricz Zsigmond Művelődési Ház volt.
Az együttes növekedésével a Bethlen Gábor utcai próbalehetősége egyre szűkebb lett. 1964-től az Irodaház nagytermében (bérleményben) folytatta a próbáit és készült a fellépésekre, versenyekre. Habár a próbaterem nagysága megfelelő volt, de a körülmények nem biztosították az igazi munkát. A próbáikat méltatlanul mostoha körülmények között tartották, igen távol a higiénián maximális követelményeitől. A terem télen jéghideg volt, nyáron pedig beázott. A csodálatos ruhák a folyosó szekrényeiben zsúfolódtak. Több órás próba után, izzadtan, még mosakodásra sem volt lehetőségük, így kellett magukra venni az utcai ruhát.
Az előbbiek ellenére fiatalok nagyon megszerették a táncot, egyre többen kapcsolódtak be a munkába. Gyurka bácsi látva a kitartó munkát, a lelkesedést, egyre több idejét áldozta fel arra, hogy taníthassa a néptáncot megszerető ifjakat. Nagy szükség volt erre az áldozatos munkára, és a fiatalok lelkesedésére, a néptánc mozgalom ilyen jellegű elindítására, mert a megyének még nem volt akkoron, központi együttese.
1966-ban az együttes tagjai technikailag már annyira képzettek voltak, hogy az új táncokat is könnyedséggel megtanulták, a tanult táncokat pedig a tájjellegnek megfelelően stílusosan táncolták el, és az előző év rendszeres munkája eredményeként az együttes – ez ideig először – önálló műsor bemutatására is képes volt.
A műsorra 1966. május 7-én és 8-án került sor a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, ahol teljes, önálló műsorral léptek fel a nyíregyházi nagyközönség előtt. Az együttes 14 táncot mutatott be. Jelentős állomás volt ez a működésükben. Először kaptak valóban hozzáértő, szakembertől véleményt munkájukról. Vadasi Tibor, a Népművelési Intézet munkatársa nézte végig a kétórás műsort. Lelkesedéssel, elismeréssel nyilatkozott a Kelet-Magyarország riporterének tapasztalatairól:

Vadasi Tibor a népművelési intézet munkatársa értékelése a Kelet-Magyarország 1966 május 17.-ei számában:

Bemutatkozott a jövő megyei népi együttese?

Egy sokat ígérő bemutató tanúi lehettek május 7.-én és 8.-án a nyíregyháziak.
A Móricz Zsigmond Szakszervezeti Művelődési Ház és a megyei művelődési ház közös tánccsoportja „Szabolcs-szatmári táncok” címmel tartotta bemutatkozó műsorát. Ez az előadás igen jelentős lépés a megye kulturális életében, s még jelentősebb lehet.

A műsor címében említett szabolcs-szatmári táncokat, és más vidékek táncait láttuk. Ez önmagában még nem volna nagydolog; a figyelemre méltó az, hogy első ízben mutatkozik be a megyében ilyen jól felkészült csoport. A táncok előadása lendületes, fiatalos mindamellett precíz, pontos fegyelmezett, és ez együtt dicséri a csoport vezetőjét, Dalanics Györgyöt, és a tagság áldozatos munkáját. Ritkán esik meg – és az utóbbi években egyáltalán -, hogy induló csoport ilyen magas színvonalú felkészültséggel mutatkozik be.

16 évvel ezelőtt néhány társammal, az akkori Honvéd Művészegyüttes táncosaként jártam erre először néptáncot gyűjteni. Mi voltunk az elsők, akik ezt tettük, Újfehértó és Nyírbátor környékén kis falvakban, tanyákon jártunk. Meglepett és örömmel töltött el a tánchagyomány gazdagsága. Fiatal 20-30 éves emberektől tanultuk a táncokat, ami csak ezen a vidéken volt lehetséges. Az ország más tájain 50-60 évesek voltak, akiktől tanulni lehetett.

Én a gyűjtött anyagot a Honvéd Művészegyüttes műsorába dolgoztam fel (a napokban is szerepelnek vele Algériában), majd a későbbi Belügyminisztérium együttesében.

Pár évvel később Rábai Miklós az Állami Népi Együttes koreográfusa gyűjtött itt, és dolgozta fel az ”Első szerelem” című művében, majd a „Szatmári táncok”-ban az itt talált gazdag anyagot. Azóta országszerte ismeri az öntevékeny mozgalom a szabolcs-szatmári táncokat, s több neves koreográfus használja ezeknek a gyűjtéseknek az eredményét.

Miért írom mind ezt? Mert idestova 20 éve mióta a néptánc mozgalom van, ennek a megyének nincs központi együttese, mely gyűjtené, feldolgozná, és közkincsé tenné a táncban leggazdagabb megyének a tánckincseit.

A szomszéd debreceni együttesre tisztelettel néznek Nyíregyházán, de eszükbe sem jut, hogy nekik is lehetne. A debrecenieknek van egy-két nyírségi táncuk, de ez elenyészően csekély a lehetőségekhez képest.

Most viszont bemutatkozott egy nagyszerű együttes, amelynek tagsága és vezetője egyaránt alkalmas arra, hogy ezt a nagyon szép, nehéz és hálás feladatot elvégezze; még az utolsó pillanatban. Mi kellene ehhez? Elsősorban anyagi és erkölcsi támogatás. Például mindjárt először egy kisérő zenekar. (Mert ez a szép bemutató zongorakísérettel zajlott le.) Van tudomásom szerint egy kitűnő énekkar, mellyel közösen dolgozhatna az együttes. Jó lenne végre, ha az ország táncban leggazdagabb vidéke, saját együttesével, első kézből vinné színpadra a hagyományait, s terjesztené országszerte.

Eddig nem volt még ilyen csoport, mely ezt képes lett volna vállalni. Ők tudnák, csak az illetékesek a megye segítsége kellene hozzá.

Mert innen eddig mindannyian csak vittünk értéket, táncot, s ez a vidék mintha tudatában sem lenne annak, hogy milyen és mennyi kibányászatlan értékek tulajdonosa.

Mint a megye tánckultúrájának egyik ismerője, merem javasolni; hogy ez a csoport a megye népi együttese legyen, illetve lehessen.


A cikk írójának igaza lett! Ez a közösség ez után évről-évre állandóan megújulva, mind magasabb színvonalon ápolta, gyűjtötte és tolmácsolta szűkebb hazája, Szabolcs-Szatmár megye néptánc hagyományait. A tánckar fejlődése megalakulásától kezdve töretlen és egyenletes munkát végzett. De sajnos az előző cikk alapján is kapott elismerés ellenére a szerepléseik esetén a zenei kísérete nem volt megoldott, hol zongorista, hol egy alkalmi zenekar kísérte az együttest. Zenekarral az együttes műsora még színvonalasabb lehetett volna. Ennek ellenére a fejlődés során eddig legeredményesebb évük 1966 volt, mintegy 40 alkalommal szerepeltek itthon és a megye, különböző helyein. Nagykállóban a május elseji ünnepségeken bemutatkoztak az önálló összeállításukkal, amelyeket Szabolcs-Szatmári táncokból és dalokból válogattak össze.
Ekkor még csak tizennégy műsorszám – tánc, és dal – volt a repertoárúkon, ebből állították össze a közönség elé kerülő műsoraikat. Ezek többnyire más együttesek számai, ismert darabjai voltak melyeket alkalmaztak a helyi viszonyokra. Ezt követően azonban jelentős eredményként könyvelhették el, hogy neves koreográfusok, a táncművészet elismert szaktekintélyei készítettek eredeti szabolcsi motívumokat felhasználva az együttes számára koreográfiákat, mint pl.: Legényes, Tirpák tánc, Erdélyi forgatós.

A kemény munka, és a felkészülések

Hetente akkor háromszor volt próba – hétfőn, csütörtökön 18.00-20.00-ig, vasárnap 9.00-12.00-ig – az Irodaház nagytermében. Hasznos és szükséges volt az együttes nyári foglalkoztatottsága is. Így a nyári két hónap sem jelentett kiesést, a tagok sem hagyták el az együttest. Amíg a korábbi években, szeptemberben mindig újjá kellett szervezni a csoportot, 1966-ban már több állandó (öt évnél is tovább táncoló) aktív táncosa volt az együttesnek, mint példáúl:

Acél Tamás, Benkei Éva (HuszárszkiLászlóné), Benkei László, Domokos Gyula, Fehér Ferenc, Hostisovszki István, Jávor Zoltán, Juhász István, Képes József, Labant Sándor, +Lipták Péter, Lovas Matild (Kovács Andrásné), Morauszki Mária, Nagy Ágnes (Labant Sándorné), Pócsi Mihály,, Szász Éva (Siklós Ádámné), Szász Irén, Szepesi Enikő, Szentpéteri Lajos, Szita Katalin (Szücs Lászlóné), Tálas Zsuzsa (Varga Istvánné), Tóth Vera (Szinyéri Péterné),

A heti 7 órai munka és ebben az egymásra utaltság kovácsolta részben közösséggé az akkori „csapatot”. Tudták a táncosok is, hogy ez a munka nem tűri a fegyelmezetlenséget. Nagyfokú szándékos és önkéntes fegyelmet igényel. Az együttesbe való jelentkezés önkéntes volt, senki sem kötelezve arra, hogy belépjen a közösségbe, de ha már együttes taggá vált, akkor viszont alá kell vetnie magát a Szervezeti Szabályzatban rögzített kötelességeknek. Ezeket mindenféle vonatkozásban végre kellet hajtani.
E Szervezeti Szabályzat magában foglalta: az együttes szervezeti felépítését, az együttes tagok kötelességeit, jogait és a tagfelvételt is. A szabályzatot az együttes tagok maguk hozták létre és betartását magukra nézve így kötelezettségnek is vették.
Az együttes vezetőségi tagjaira hárul a legtöbb munka. A vezetőséget az együttes tagok választották meg. A vezetőség az alábbiakból állt:

  • Gazdasági felelős: Acél Tamás (feladata a tagdíj pontos beszedése, a kiadás és bevétel pontos vezetése, a szükséges bevásárlások intézése).
  • Raktáros: Benkei László (feladata a felszerelések kiosztása és ezek karbantartása).
  • Kultúrfelelős: Szász Éva (feladata a különböző rendezvények, fellépések előtti tervek egyeztetése, a művészeti vezető ez irányú munkájának segítése valamint a foglalkozásokon kívüli közös művelődési, szórakozási programok megszervezése).
  • Szállítási felelős: Labant Sándor (feladata a megszervezni a kellékek és felszerelések zavartalan szállítását).
  • Segédoktatói asszisztens: Tóh Vera (feladata az oktató irányításával gondoskodni a régi táncok új tagoknak történő betanításaival, egyes táncrészek gyakorlását végzi).
  • Tréning szertárfelelős: lányoknál – Szita Katalin, fiuknál – Hajdú Mihály (feladatuk a tréningek előkészítése).
  • Esemény napló vezető: Morauvszky Mária (feladata az együttes történetének feldolgozása, megírása).
  • Jegyző: Képes József (feladata a jegyzőkönyvek hitelesítése).
  • Képviselő: Szász Irán (feladata a tánckar tagjainak a képviselete).
  • Gazdasági ellenőrök: Labant Sándor, Szita Katalin, Tóth Vera (feladatuk a gazsági napló negyedévenkénti ellenőrzése).

A vezetőség feladata volt, hogy elősegíteni az együttes munkáját, foglalkozzék a táncosok személyi problémáival, szervezze meg a tagság próbán kívüli művelődését, szórakozását és a fegyelmi ügyeket megtárgyalja.
1966-ban, az első bemutatkozás is zongorakísérettel történt. A következő 3 év sem hozott változást. A legfontosabb szerepléseket, versenyeket alkalmi zenekarokkal oldották meg: Vásárosnaményi FMSZ zenekara, „Csipke” étterem zenekara, a nagykállói együttes zenekara, stb. közreműködésével. Ilyen körülmények között rendkívül nehéz volt a felkészülés, versenyeken a zene miatt többször elmarasztalták az együttest. Voltak olyan fellépések, ahol nagyrészt a zenekar hibájából mutatott alacsonyabb színvonalat a tánckar. Újságcikkek és szakértők is sorozatosan elmarasztalták a táncosok lábra muzsikáló igazi zenekar hiányát. A táncosokkal azonos színvonalon álló saját zenekar megszervezése, létrehozása nélkülözhetetlenné vált, mert az óriási segítséget nyújt volna a táncosoknak, mind a próbákon, mind pedig a fellépésekkor, versenyeken.
Az 1967 év töretlen munkával folytatódott, a legsikeresebb fellépései a következők voltak:

  • Alföldi Néptánc fesztivál Szolnokon,
  • Hármas határtalálkozó Beregsurányban, ahol az Ukrajnai és Szlovák táncegyüttesekkel adtak műsort
  • A központi, állami ünnepségek után – kétórás műsor a Móricz Zsigmond Színházban,
  • Debrecenben a Virágkarneválon szerepeltek még nagy sikerrel.

Ezeken a fellépéseken kívül még a táncegyüttes 25 kisebb-nagyobb műsort adott Szabolcs-Szatmár megyében. A kezdeti időkben az együttes rendszeresen indult a Sárospataki Diáknapokra kiírt versenyeken is. A megye kulturális rendezvényein szereplő és ezeken fokozatosan felnövő együttes a kezdeti sikereit, a Sárospataki Diáknapok aranyérmeit 1968-ban „ELISMERŐ EMLÉKLAP” követte, melyet a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó tiszteletére rendezett „KI MIT TUD”-on mutatott kitűnő szerepléséért kaptak. A következő év is kemény munkával telt el. 1968. áprilisában az együttes „Tiszán innen, Dunán túl…” címen kétórás műsort adott a színházban. Júniusban Budapesten, a Néptáncosok Bemutató Színpadán egyórás műsorral mutatkozott be. Augusztus hónapban a Népművelési Intézet által meghirdetett rendezvények közül a táncegyüttes a hortobágyi „Hídi Vásár” c. műsorban szerepelt három számmal.
A táncosok együttesben eltöltött ideje változó volt. Volt ugyan olyan is, aki 10-12 évig táncolt, de azonban ez volt a kevesebb. A legtöbben 4-5 évnél tovább nem tudták vállalni a munkát. A családalapítás és a fiúk „bevonulása” általában véget vet a táncolásnak. Volt olyan is, hogy szinte elnéptelenedett ősszel a fiúöltöző. Ilyen esetekben a régi táncosokra volt szükség olyanokra, akik ismerték a táncokat.
Ennek a hiánynak a kiküszöbölésére, a folyamatosság biztosítása érdekében alakult meg 1968-ban 23 fővel az utánpótláscsoport. Vezetője Hostisovszki István volt, zongorán pedig Kubassy Tamás kísért. Első sikereiket a Szlovák leánytánccal, a Somogyi leánytánccal és az Üveges tánccal aratták. Rendszeresen kísérték az együttest szerepléseikre. Jellemző a fejlődésre, hogy már az együttes repertoárjában szereplő táncokat is tanulták és ez a jobb műsorpolitika kialakítása szempontjából igen lényeges volt.
Innentől kezdve az együttesre mindenkor számítani lehetet, mind a helyi, mind az országos rendezvényeken, sőt a külföldi fellépéseken is. A közösségnek nagy előnye volt, hogy állandóan meg tud újulni. Nem volt olyan jelentősebb műsor, hogy az együttest jól ismerő közönsége új arcokkal ne találkozott volna. A tánckarban való tartózkodási idő lerövidülése ellenére az együttes mind magasabb követelményeknek is képes volt eleget tenni.

<< vissza az előző lapra

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata
Nyíregyháza Város Önkormányzata
Nyíregyháza Megyei Jogú Város
Nemzeti Kulturális Alap
Nemzeti Együttműködési Alap
Seerose Kft.
Mami Konyhája

Szabolcs Néptánc Egyesület

4400 Nyíregyháza, Semmelweis u. 15.
e-mail: info@szabolcsneptanc.hu
Adószám: 19202145-1-15